„Több bevándoroló érkezik az Amerikai Egyesült Államokba, mint a világ összes többi országába. Mi lehet ennek az oka? Ilyen sokan szeretik a hot-dogot és a hamburgert? Vagy ilyen sokan szeretnének találkozni Snoop Dogg-al. Netán ilyen sokan akarják megcsöcsörészni Pamela Andersont? Talán. Az igazi indok azonban nem más: Az amerikai bevándorlók mindegyike azt a bizonyos "amerikai álmot" szeretné átélni, amely szerint gazdag lesz, híres és sikeres.”
Ezek a szavak hangzanak el Csupó Gábor (A Simpson család, a Fecsegők tipegők atyja, valamint a Híd Terabithia földjére című film rendezője) legújabb alkotása az Immigrants – Jóska menni Amerika! elején. Az interneten már hónapok óta olvashatunk erről a rajzfilmről, láthattuk az előzetest, hallhattunk híreket a szinkronizálásról, ki kit fog megszólaltatni magyarul stb stb. Ugye Csupó előélete a Simpsonnal, illetve az a tény, hogy a filmet ugyanazok rajzolták, akik a Simpson egyes részeit, nagy bizakodással töltött el. Ez a csapat nem hibázhat!
A művet végül ma este egy sajtóvetítésen sikerült megtekintenem. Jelentem elég sokan voltunk, így a mozigépészek kicsit feljebb csavarták nekünk a basszust, aminek az lett az eredménye, hogy az egyik film eleji jelenetben még az ajtón kopogtatás is megremegtette a székeket :)))). Térjünk is rá a bevezető szöveg utáni 70 percre. A történet elsősorban két barátról, Jóskáról és Vlad-ról szól. A cím alapján –Jóska menni Amerika- arra számítottam, talán megtudunk pár dolgot Jóska Magyarországi előéletéről, mit csinált itthon mielőtt kiment, hogyan jutott ki. Esetleg arra gondoltam, hogy az Amerikai földre érkezéssel fog kezdődni a történet, például Jóskáék leszállnak egy hajóról, vagy valami hasonló. Ehhez képest a történet egyből elkezdődik, hőseink már amerikában élnek bevándorlóként. Az összes információ, amivel rendelkezünk az, hogy Jóska magyar, Vlad –akinek van egy kislánya is- pedig orosz bevándorló. Kellett is 3-4 perc, mire igazán fel tudtam venni a fonalat. Körülbelül ekkor kezdődik el a film alapkonfliktusának történetszála. Ez pedig nem más mint a megélhetés. Hőseink a legkülönfélébb módokon próbálnak tisztességes munkához jutni, ami nem nagyon akar sikerülni nekik. Kapunk egy történetszálat, mely Vlad és lánya kapcsolatát boncolgatja, később előkerül egy saját étterem őtlete, majd eljutunk az amerikaivá válás történetszálig is. Mindez 70 percben tálalva. Megvallom őszintén sok mindent tettek bele, sok szereplő, sok helyszínnel, mégsem éreztem egy egész történetnek ezt a filmet. Nem tudom ki írta a forgatókönyvet, de nem kerek egész történetben gondolkodott az biztos. Mondhatom azt, hogy a filmnek nincs eleje, de azt is el kell mondanom, hogy nincs vége sem. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy vége lesz, mivel nem az elején elkezdett témával záródik le a történet. Nem is záródik le. Most ahogy ezeket a sorokat írom, egyre jobban azon kezdek gondolkodni, hogy eme alkotás egy tökéletes pilot (bevezető) része lenne egy sorozatnak, amely majd Jóska és barátai mindennapjait mutatja be Amerikában. Így érthető lenne, hogy miért nem kapott lezárást a történet. Írtam hogy a tényleges játékidő körülbelül 70 perc. Nos, egyáltalán nem éreztem rövidnek a filmet, hiszen annyi minden történik benne, amit még 120 percben is elég lenne elmesélni. Éppen ezért a történések, a történetszálak csak jönnek, csak jönnek egymás után, de határozottan elkülöníthetőek téma szerint. Legjobban úgy tudnám leírni, mintha érzések volnának. Úgy tudom ezt legjobban elképzelni magamban, hogy Csupó ül, írja a történetet, és még eszébe jut valami, még eszébe jut valami és még még még. Nem volt egy olyan ember, aki megfelelően kordában tartotta volna ezeket a gondolatokat és összeszedte volna egy egésszé. Hozzá kell tennem, hogy ezek a gondolatok külön-külön jók, csak így együtt valahogy nekem nem áll össze teljes mértékben a kép. Majd ha megnézitek, remélem érezni fogjátok mire gondolok. A megvalósítással semmi probléma, első osztályú munka. Először idegenkedtem a furcsa figuráktól, de ezek is szerethetőek, egy idő után teljesen természetesnek tűntek, ahogy megismerjük őket, a személyiségüket. A szinkron számomra felemás. A főszereplők Jóska: Hujber Ferenc igen halovány, Vlad-ot pedig azt hiszem Szabó Győző szólaltatja meg. Az ő játéka az oroszos akcentus miatt egy fokkal talán jobb és szórakoztatóbb is, mint Hujber. A legnagyobb profi természetesen mint általában Reviczky Gábor, aki hozza a formáját, a film talán legnagyobb poénja is hozzá fűződik. Mivel vígjátékról van szó, alapvetően fontos a poénok jelenléte a történetben. Ezek leginkább helyzetkomikumokból adódnak. Akad néhány képi utalás, illetve klasszikus poén is a filmben. A humor az a pont ami véleményem szerint megfelelően és megfelelő mennyiségben volt adagolva, sok olyan dolog van, amin el tud mosolyodni az ember. (Vetkőzős jelenetek+zene :))))))) )
A negatívumok ellenére azt tudom mondani, hogy mindent egybevéve kellemesen szórakoztam e 70 perc alatt. Kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel, egy jót nevethet az aki befizet rá!
Szerintem: 7/10
